A település múltja

A honfoglalást megelőző korok

Maglód területén talált gazdag régészeti leletanyag bizonyítja, hogy a környék már az időszámítást megelőzően is lakott volt. Késő bronzkori, ill. kora vaskori épületmaradványok, kemencék, használati eszközök nagy számban kerültek elő a település határában. Kelta, szkíta, avar jelenlét a feltárást követően egyértelműen bizonyítható. A maglódi avar aranykincs a Nemzeti Múzeumban került kiállításra. Az időszámítást követő korokból a hunokra utaló temetkezés nyomai is napvilágra kerültek. A régészek beazonosítottak egy késő Árpád-kori település maradványt is egy korabeli templom létezését bizonyító burkolólapokkal, szenteltvíz tartó töredékkel.

A kezdetektől a török időkig

Maglód község alapításáról nincsenek pontos adatok. Feltételezhető, hogy már a honfoglalás idején voltak lakói ennek a tájnak, és az utak védelmét szolgáló földvárak körüli települések közé tartozott. A falu neve és birtokosai a középkori oklevelekben gyakran szerepelnek. Anonymus is említi Maglódot, amikor arról a Maglód nevű főúrról beszél, aki a XII. szá-zadban élt, és a Gyula-Zsombor nemzetség sarja volt. Anonymus felsorolja a hét vezért és azok nemzetségét. Tétény vezér fia Horka, az ő fia Gyula és Zombor, akiktől a Maglód nemzetség („genus Maglout”) származik. III. Béla király névtelen jegyzője nem számol be arról, hogy ez a terület szállásbirtokként vagy adományként került-e a nemzetség birtokába. Annyi azonban bizo-nyos, hogy a Maglód- Maglódi családelnevezés évszázadokon keresztül szerepel az írott források-ban, és magának a nemzetségnévnek az etimológiája (Maglout=mag, átvitt értelemben: termé-kenység) is kapcsolatba hozható a település környéki jól termő földekkel...

FOLYTATOM