Jézus Pilátus előtt
(Munkácsy képe)

Állok merengve, hosszan, áhitattal:
Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekből meg nem tanúl:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanúl.
Reviczky Gyula



Hímes tojás

Hímes tojás, a szürkén átderengő
fény, már lassan pirosba készülő,
fűszál-hálóból mosolygó ajándék -
hol vagy te múlt, elrejtőzött idő?

Hol vagytok ti, reggeli madárhangok,
melyeken égő ezüst csend ragyog?
Szélvitte csillag? Csodálkozó égbolt?
Világom végén ülök, hallgatok.

Hímes tojás, volt-öröm, vesztes ének -
együtt vagytok nagy álomkék szemen:
öröm bánattal végleg kéz a kézben,
s a tőr szívemben - az is gyermekem.

Feltámadás? Feltámadhat az ember?
Feltámadáshoz a hit túl kevés.
Az ember nem más: áldozati bárány -
s a késnek közönyös a bégetés.

Hímes tojás, mi hagyjunk hitet, vágyat
s nézzük csupán, amíg a zöld szalad,
hogy lángarany tükörben mint ígérget
öröklétet hízelgő pillanat!

Mi emlékezzünk a kedves kezekre,
melyek dajkáltak, díszt adtak reád,
Hímes Tojás - múló, törékeny Szépség!
… de Szépség nélkül mit ér a világ?!
Lelkes Miklós



Ez a húsvét

Ez a húsvét olyan ünnep,
fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.

A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.

Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.
Bíró András



Húsvét

Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az isten-ember
Győzelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső,
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő,
Gondoljon feltámadására,
Mely örök leszen ...
Feltámadt az isten-ember
Győzelmesen.
Reviczky Gyula



Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Juhász Gyula



A szép Húsvét

Odukat és kriptákat pattant
S bús árkokig leér a szava:
Ilyen a Husvét szent tavasza
S ilyen marad.

Miért tudjon Ő az embervérről,
Mikor künn, a Tavaszban
Minden csoda csodát csinál
S minden drága fizetség megtérül?

Óh, Tavasz, óh, Husvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.

Krisztus támad és eszmél,
Odukat és kriptákat pattant.
Van-e gyönyörűbb ennél?
Ady Endre



Húsvét előtt

Tudta, hogy nincs már messzire az óra,
Hogy nemsokára elvégeztetik,
Szent imájának minden drága szója
Tanítványaiért esedezik.

Kereszt előtt a Gecsemáné kertben
Tudta, hogy mit rejt a kétes sötét,
A csók, a holdas, kékszínű berekben...
És visszatette a Málkus fülét.

Tudta, hogy a Nagy Halál szárnyát bontva
Az égő kínok véres árnya itt,
Hogy már utolsó vacsoráját osztja...
És mossa tanítványai lábait.

Húsvét előtt, nagypéntek éjszakáján
A Kereszt fénye az egekbe nő,
Mert mérhetetlen áldozata árán
A bűnös földet megváltotta Ő...
Kárász Izabella



A Megváltó és a nép

Mártíromságtól fénylik orcád,
Vagyonod csak az égi ország,
De köntösödre sorsot vetnek
És ácsolják már a kereszted.
Irigylik hited és az álmod
S hogy ígértél egy más világot.
Nem vágynak ők az égi szóra,
Igényük sincs a szépre, jóra,
S mert mertél náluk különb lenni,
Ezt nem képesek elfeledni.

Szemedben fájón ég a bánat,
S míg hirdeted, hogy van bocsánat,
Előtted készek ölre menni,
A Júdás-pénzen összeveszni
S hogy halálodat látva látják,
Hát mindezt bőszen letagadják.
Gyűlölni tudnak, nem szeretni
(Nem változik itt soha semmi).
S Te lenézel a keresztfáról
És véded őket minden vádtól.
Bartal Klári




Elvégeztetett

... és mi csak vétkeztünk
és te szenvedtél egyre,
- mentünk vakon az ösztöneink után
de te felnéztél az égre.
- mentünk a gyehenna égő szennyhalmazán,
égett a testünk,gőzölgött vérünk,
- te mentél a fájdalom mázsasullya alatt
s a kínóceánon imádkoztál értünk!
... mi játszottunk s teltek a híú napok,
és kárhozat volt a munkánk és étkünk,
- neked kínból fonódtak éjszakák,nappalok
s magadat adtad fényről,dicsőségről
s szállt a mámor
- te elindultál az egekből s mentél poklokig,
hogy mentsd az elveszetett, s a Golgotáról
eljutottál minden emberig.
... és néztünk reád és felforrt a vérünk,
és kövült a szívünk és konokabban néztünk,
- neked szederjes lett tested,veritékes arcod,
de álltad,álltad a végső,utolsó nagy harcot,
... s míg mi felújjongtunk és lángolt dühünk,
te Istent hívtad,hogy megmentsd lelkünk,
- és zuhogtak a sziklák és hasadott a kárpit,
és jajgatott az élet,látta vonaglásaid
- és felcsapott az öröm,sátáni halleluja,
hogy meghal,meghal,meghal Istenfia,
- s a nap a fájdalomtól lehunyta szemét
s a mindenségre ráhullt a feketeség,
s míg sírt a világ és ernyedten csüggtek
a falevelek
halk suttogás kélt: " Ő volt,igaz volt,
elvégeztetett! "
Horváth Lóránd