A húsvét ünnepe a niceai zsinat óta (325) a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap. Mivel ez az időpont folyton változik, mozgó ünnep. A népi hagyományok szerint a húsvét virágvasárnaptól fehérvasárnapig tart. Virágvasárnapra esett a barkaszentelés, a kiszebábúzás és a villőzés. A locsolódás előtti napokat különböző szokások tették izgalmassá és emlékezetessé.

Nagycsütörtöktől harangszó nélkül, nagypéntek boszorkányleplezés és herélés

„A harangok elmentek Rómába!” Nagycsütörtöktől nagyszombat délutánjáig harangok helyett kelepek szóltak.”

A lányoknak és az asszonyoknak nagypénteken különleges teendőik voltak.

 

 

 

 

 

 

Locsoló versek

 

 

Locsolni jöttem, nem titkolom,
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom.
Ha a hatása múlik is esztendőre,
Ígérem, itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre

 

 

 

 

Rózsa, rózsa, szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál!
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál!

 

 

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.

Új élet ereje

 

    Amiképpen az Atya az Ő dicsősége által feltámasztotta a Krisztust a halottak közül, azonképpen mi is új életben járjunk.    Róma 6, 4.

 

 

Jézus szavai nyomán valljuk és tanítjuk, hogy a tanítvány sorsközösségben él Mesterével. Útja az Ő útja, sorsa az Ő sorsa. Ebben a hitünkben azonban gyakran csak a keresztig, a kereszthordozásig jutunk el.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pál apostol arról beszél, hogy Krisztus feltámadása erejébenis részünk lehet.