Újratelepülés és fejlődés a XVIII-XIX. században

A felszabadító háborúk aztán tényleg néptelen pusztává változtatták Maglódot. Buda visz-szavívása után négy évvel, 1690-ben még mindig elhagyott helyként írják le Maglódot. A török kiűzése után hamarosan megkezdődött a benépesítés. 1699-ben már 15, az 1701-ben pedig 53 család lakta. Ekkor Fáy Ferenc és István a birtokosok. 1700-ban már evangélikus elemi iskola működött a faluban.

A Rákóczi-szabadságharc alatt ismét lakatlanná vált, az épített környezete teljesen el-pusztult. A szatmári békekötés után mégis visszatértek néhányan, de kevesen ahhoz, hogy meg tudják művelni a birtokosok földjeit. Ezért a legnagyobb birtokosok − immár a Rádayak és a Grassalkovichok − a Észak-Magyarországról, főleg Nógrádból hoztak szlovák jobbágyokat. Betelepülésükkel javítottak Maglód demográfiai viszonyain és színesebbé tették etnikai, a vallási arculatát. 1715-ben 18, 1728-ban 55, 1744-ben 91, 1760-ban 102 jobbágycsalád lakta. Az 1759-es összeírásból kiderül, hogy bár a lakosság zöme szlovák nemzetiségű, szép számmal voltak magyarok is köztük.

Maglód lakossága a reformáció előtt katolikus volt, a betelepített szlovákok zöme vi-szont evangélikus. Az előző századokban épült templom a török háborúban, illetve a Rákóczi-szabadságharcban majdnem teljesen elpusztult. A romokat eleinte együtt használták a katolikusok és az evangélikusok. Amikor az újjáépítésre került sor, összecsaptak az indulatok, mindkét fele-kezet magának követelte a templomot. A köztük folyó per végül az evangélikusok győzel-mével ért véget, és 1778-ban ők szentelhették fel a megújult templomot. A XVIII. század végi állapotokat kitűnően adja vissza Vályi András 1796-99-ben közreadott országleírásának Maglódot érintő fejezete: „Tót falu Pest Várm. földes Urai Fáy, és Fóglár familiának örökösei, lakosai evangelikusok, és számos zsidók, fekszik Péczelhez, és Gyömröhöz igen közel, Pesthez 3 mért-földnyire, egy hegynek oldalán, a közepén patakotska foly, melly az útat bátortalaná teszi, a mel-lette lévő Tuzberek pusztával terem mindenféle gabonát, kendert, szénát, jó bort, nagy számú juhai vannak, piatzok Pesten.”. A kútfőből egy tehetős, sokszínű agrártevékenységével a pesti piacon rendszeresen jelen lévő vegyes etnikumú falu képe rajzolódik ki. Az ipar másod-rangú, a helyi mesterek a váci céh filiálisai voltak. A Pest, Pilis és Solt megyék egyesülése után, 1711-ben annak monori járásába sorolták Maglódot, és ott is maradt 1950-ig.

FOLYTATOM.